Varga Dudás Zsófia és Zoltán Éva harangjátéka zongorán
II. Főrész
1.jelenet
Előjáték:
Színpadképi díszlet: kert; őrbódé; kétfejű sas; hátul a Burg vára; pad, ahol Marci és Háry pipázva beszélgetnek
Dialógus:
Marci: No János, látom, felvarrattad mán a strázsamesteri sarzsit. - ásítva
(mondja)
Háry: Csakis. Ha egyszer itt ebben a Burgvárában a közlegény a
Strázsamesternél kezdődik, hát nekem is dukál. - megelégedve, büszkén
Marci: Itt bizony a strázsamester a legkisebb sarzsi. De azért itt sem fenékig tejfel ám, mert sok itten a huncut. - szomorkásan
Háry:A főhuncut meg az a maga Ebelasztinja, az Isten akárhova tegye. - szitkozódva
Marci: Ammán nem újság. Magam már jórégen ellenzéken vagyok vele. -
félvállról
Háry: Most már engem is kezd nagyon elővenni. El akar veszejteni valami lódologba. - panaszkodva
Marci: Miféle lódologba? - érdeklődve; közelebb hajol
2.jelenet
Színpadképi díszlet: ugyanaz (kert). Mária Lujza, egy udvarhölgy és Ebelasztin lovag jön, érdeklődve fordul a beszélgetők felé.
Dialógus:
Mária Lujza: Jó napot Joannes, jó napot Marci bácsi! Hogy smakkol az udvari élet, vitéz? - kissé viccesen kérdez a padon ülőktől
Háry: Köszönöm felséges kérdését, csak megvónék. - pipázva, pöfékelve
Mária Lujza: Mert ha valami panasz van, csak énhozzám gyere. Mert én azt akarom, hogy neked itt ne legyen semmibe hiányosságod. - barátságosabban, bizakodva szól barátjához; megigazítja ruháját
Ebelasztin lovag:Jó, hogy találkozok strázsamester úrral. Mi lesz a rajzsúrral? Á, olyan ember nem is akad erre, aki föl merne ülni a Luciferre. - lekezelően beszél Háryhoz, becsmérli Őt
Háry:Ne féljen, menek. - unottan
Marci:Gyerünk… - lelkesen felpattan, megbotlik a kardjában, Háry utána kap. Ezután elmennek.
Mária Lujza:Hallja, lovag, miért macerálja maga lépten-nyomon ezt a derék vitézt? - ráripakodik a lovagra; és összecsapja legyezőjét
Ebelasztin:Én nem macerálom, csak soknak találom, ha éjjel-nappal, este-reggel ilyen hűhót csapnak egy parasztgyerekkel. - felháborodva; hevesen gesztikulálva
Mária Lujza:Hát parasztgyerek, az igaz, de az is igaz, hogy az egész testőrségben nincs még egy ilyen dalia. - elpirulva; legyezőjét az arcához emelve mondja
Ebelasztin:Mondjuk, hogy nem suta, de buta, üsse meg a guta. Meg aztán, ha olyan dalia a lelkem, akkor ne csak vakparádén remekeljen. Teszem: van olyankor háború is, ha veszem. - kihívóan; (Ebelasztin irigyli Háryt, háborúba küldené, vesztét akarja)
Mária Lujza:De most nincs. - fölsóhajtva, örömmel
Ebelasztin: Nincs, de lehet, mint a pinty. - elgondolkozva; ujját égbe
emelve
Mária Lujza:Volt már elég. Most tavasz van, pillangó, napsütés, viola, kakukkmadár. - bájosan körülnéz, és dalra fakad.
Ku-ku-ku-kuskám.
Szállj le hozzám, madárkám.
Nézd, mint simogatlak,
Sípocskámra hívlak,
Készen van már kalitkám.
Ebelasztin: az a viola, amit a hajába tűzött, az kellene nékem, de már nagyon régen. - udvarolva
Mária Lujza: Minek magának az én violám! - kihívóan, csábosan; megigazítja hajába a violát
Ebelasztin: Kincsemnek venném, szívemre tenném, senkinek se adnám, senkinek se mutatnám. - elérzékenyülve, szerelmesen
Mária Lujza: Ezt nem is fogja senkinek mutatni. (Keblére tűzi a virágot) Nem adok én olyan könnyen virágot. - féltve kincsét; elhárítja a lovagközeledését
Ebelasztin: Áh, hát tudja a kánya, de lehet, hogy megbánja. (Ráüt a tarsolyára) Látja ezt? - sértődötten mondja
Mária Lujza: Mi van abban a tarsolyban? - érdeklődve, kíváncsian
Ebelasztin: Ne szólj szám, nem fáj fejem, ami van, az ott van, jó helyen. - titokzatosan, a közönséghez beszélve
Mária Lujza: Mi az lányom? Valami bajod van? Szedd össze már magad! Beszélj rendesen! - riadtan
Örzse: Jajj… Jaj… A báró úr az oka mindennek, ő miatta ült fel János arra a rettenetes állatra. - a báróra mutat, Őt okolván
Ebelasztin: Felült a lóra? - boldogan - Itt van az óra! - félre, halkan, örömmel
Mária Lujza: Miféle állatra? - kérdően néz a lányra, féltve kedves trázsamesterét
Örzse: A Luciferre. Amelyik mán három idevalósi lovászt harapott derékban ketté. - magyarázkodva, megigazítja zilált külsejét
Ebelasztin: Hátha felült a róla, ki tehet róla? - fitymálva
Örzse: Ki tehet róla? A báró úr tehet róla, senki más. Addig piszkálta, hogy így-úgy, nem mer felülni a Luciferre, míg János nem hagyhatta magán a szégyent. Hát most felült. Ott ugrál vele a Lucifer két lábon. Jaj. Aztán felugrott vele az emeletes istállóra, most ott táncolnak a háztetőn. - vádolva Ebelasztint; szerelméért aggódva
Mária Lujza: Uram, ne hagyj el… - az ájulás szélén, levegőért kapkodvamondja; erősen legyezi magát, leül a padra.
Ebelasztin: Rendben van már minden, ezt én megtekintem. - elmegy megtekinteni a furcsa helyzetet.
4.jelenet
Színpadképi díszlet: ugyanaz (kert)
Dialógus:
Háry: No? Na ez megvót… - nyugodtan belép; büszkén mondja
Örzse: János… Hát kend még él? - megörül Jánosnak; megkönnyebbülve mondja
Háry: Csak azt akarom mondani, hogy te engem ne félts! Oszt most menj a konyhára. - parancsolóan; elküldve a lányt
Mária Lujza:Háry! - elragadtatva; felé közeledve
Háry: Felség, a Lucifert bekötöttem az akolba, a bárányok közé. Ott a helye. - hetykén
Mária Lujza: Ezt még talán az én uram se tudta volna megcsinálni. - kebléből leveszi a virágot, és Hárynak nyújtja - Ezt a violát – a legjobb lovasnak! - lelkesen,dicsérve Háryt
Háry: Köszönöm alássan felséged szíves hajlandóságát. - tisztelettudóan megköszöni; kitűzi a csákója mellé a virágot